Ha jó az idő, délutánonként kiülünk Kati nénivel, a ház előtti padra. Kati nénit látnod kellene. Az ilyen mamára nem azt mondják, hogy öreg, hanem azt, hogy vén. Csak a szeme a régi, ragyogó, élénk, érdeklődő. Mosolyog. A hangja reszketős, de mindenre emlékszik, nevekre, helyekre, eseményekre. Bottal jár, azzal biztonságosabb. Ilyennek látod, míg nem beszélgetsz vele. De a fiatalok nem érnek rá, nem nézegetik, nem beszélgetnek, nincs idejük. Eszükbe sem jut, hogy mennyi fontosat kihagynak siettükben.

A cél elérése mindig fontos. Attól függ az a bizonyos életre szóló boldogság: új állás, új ruha, cipő, új randevú. Kihagyni. amit ma kell elérni, amit nem szabad valaki másnak átengedni. Futnak a céljaik felé, nem állnak meg egy magános öregasszonnyal beszélgetni.  Ő évtizedekig dolgozott míg egyszer kapott olyan elismerést, ami időálló boldogsággal, töltötte el. Gyorsan kell elérni a boldogságot?

 Kati nénitől lehetne tanulni.

 Kati néni kispárnát hoz, azon kényelmesebb, puha meg meleg is. Minden nap lejövünk.  A magánosságot így kergetjük el. Meghallgatjuk egymást. Hallgatni én jobban tudom őt, neki sok a mondanivalója. Egyedül él, a lánya messze lakik, bár elég sűrűn látogatja, Kati néni kevesli. Elneveti magát amikor az jut eszébe, hogy az is kevés lenne, ha mindennap itt lenne. Ó, régebben, míg dolgoztam addig jó volt mert itthon várta.

-Azóta már minden megváltozott, mióta nem dolgozom. A lányom férjhez ment, az én férjem meghalt, egyedül kell lennem.  Sokat gondolok a munkahelyemre, ott szerettem lenni. Egy nagy áruházban, a város központjában. Sportáruház! Ott a boltban dolgoztam én is, mint a bolt vezetője. Délelőtt a boltban, délután az irodában adminisztráltam. Sok vevőnk jött, sok alkalmazottal kellett együtt dolgozni. Szerettem a kollegákat, jókat nevettünk, ügyesek voltak. Nem kellett őket noszogatni, sem a körmük alá nézni. Örömüket, bánatukat megosztották velem. Elég volt a megnyugváshoz.

Egyszer, odajött hozzám az egyik eladó lány:

- Jaj Kati néni ez a vevő olyan fölényesen viselkedett!

Akkor én megsimogattam az arcát: - és vásárolt valamit?

- Hát Kati néni én is goromba lettem, nem vett semmit, elrohant.

 -Édes kislányom, jegyezd meg a vevő a mi jótevőnk, mondhatnám kincsesbányánk. Ha nem jönne, miből élnénk? A vevő szent. Nem utálatos, nem fölényes. Ő, nem bánthat minket. Nekünk kell őt szép szóval lecsillapítanunk. Ilyet többet ki ne mondj, arról, aki ki tudja miért rosszkedvű, milyen gond bántja.

Hányszor megköszönte nekem ezt a tanácsomat! Megtanulta a kedvességet.

A főnökeim is szerettek engem. Egyszer ott volt az igazgatónk. Rászólt a lányokra:

- Miért nem segítetek Kati néninek, mikor olyan sokan állnak előtte?

Odajött az egyik lány, hogy segítsen, de a vevő azt mondta:

- Bocsánat, de én Kati néninél akarok vásárolni!

És a második, meg a harmadik is ott maradt, hogy én szolgáljam ki őket.

Ebben az volt a legjobb, hogy az igazgatóm füle hallatára történt.

Tudod milyen boldog voltam? Madarat lehetett volna velem fogatni!

 Olyan nagy elismerés volt, a vevők ragaszkodása, amit sokáig emlegették.

Nem felejtettem el, hogy szerettek engem!

Tudod, ha bánatos vagyok, erre gondolok, hogy nem éltem hiába.

Megnyugszom tőle. Ez az emlék, ez az én időálló boldogságom.

--------------

Fotó: Fortepan