Van-e olyan falusi ház, ahol ne lenne néhány, de legalább egy macska.

Egy kedves kiscica. A mamánál több is akadt. A kedvenc ő a fekete, tiszta fekete cica volt Még a papa is szerette, nem dobta le, ha csendes pihenő idején egyszer csak az ölébe gömbölyödött. - Ej, te hízelkedő! - és megsimogatta. Volt náluk több macska is, de azok olyan kószáló, az udvaron sétálgató kalandorok voltak, akik csak a kanálcsörgés idejére futottak a konyha felé.

 Nem húzom tovább az időt, mert tudni illik, hogy a mamáék háza a kövesútfélen állt, ahonnan a macskák ki-ki szaladtak világot látni. A kanyarba sokszor az autók alá kerültek. Egy maradt egyedül a fekete kandúr. De milyen a macskaélet, egyszer sírva jött be a mama, jaj odavan Micó is, elütötte egy autó! Ettől kezdve üresnek tűnt a ház, a macskatányér, hiányzott az a feltétlen nyugodt szunyókálása a dívány sarkában. Jó volt ránézni ahogy ott aludt, mintha a világon miden rendben lenne. Ha van macska-aura, neki megadatott. Amikor rád nézett a szeméből derűt, bizalmat sugárzott. Hiányzott!

A mama néha sóhajtott, de kár, hogy nincs egy jó macskánk! A család összekacsintott, lesz itt macska hamarosan, megszervezzük. Szájhagyomány útján. Kati a tantestületbe, Rozika a hetedikben, Mari az irodában hirdették ki. A mama macskát szeretne, aki tud hozzon, de csakis feketét! A tarkákat nem szerette. Nem telt bele egy hétnél több idő megérkezett az első ajándék macska. Zsófika hozta az anyukájával. - Ez az én cicám volt. - mondta az óvodás komolyan, de hogy ne szomorkodj neked adom. És kivett a kosárból egy sárga macskát. - A mama meghatódott. - Szeretted őt? Zsófinak mintha nem lenne jókedve, szomorúan bólogatott: - Nagyon is! – Tudod mit, akkor vidd haza és néha hozd el vendégségbe, én annak is örülni fogok. - mondta a mama. Aztán néha-néha jött egy-két szomszéd, de feketét nem hoztak A szomszéd macskája? Az meg úgyse lesz a miénk. Így aztán bele kellett nyugodni, hogy nincs cica.

 Karácsony közelgett, takarítás, sütés, főzés közben azért a mama emlegette a régi ünnepeket, amikor Micó, esténként a fenyőfa alatt szunyókált.

 Csöndes délután, egyik nap idegen férfihang hallatszott. A papa szíves szóval invitálta be a vendéget, és vele egy tíz éves kis lányt. A mama kíváncsian figyelte a vendégeket. Kiderült, hogy ez a fiatalember, az apuka elhozta a mamához Pannikát, mert ajándékot szeretne átadni a mamának. A szemben lakó szomszédok voltak, egy kis kosárral jöttek. A kosárban mozgott valami, vagyis inkább valaki. És a takaró alól kibújt egy kiscica. Egy kíváncsi fekete cica!

Látványára a mama felkiáltott: - Jézus Máriám, egy fekete cica! És épp karácsonyra hoztad Pannikám.

- Izgultam, hogy ez legyen a mamáé, mert én láttam, milyen nagyon szerették a másikat.

Ezt a kis kosarat is neki adnám, ebben szokott aludni.

-Te leszel a keresztanyja és a te nevedet kapja. Kaphatja? - Hát persze mama, ő lesz a kisPanni.

 A kismacska, mintha értette volna, máris kimászott a kosarából és a mama felé nyújtózott.

Összesimultak. Pannikám, régen volt ilyen boldog karácsonyom, köszönöm neked!

Azt kívánom, legyen áldott szép karácsonya a Földön mindenkinek!

 Mindenkinek!

-Ilyen boldog karácsonyt, áldást, békességet kívánunk mindenkinek. Az én ünnepem is ezért boldog, nevetett Panni.

- Szép együttélést, sok boldogságot, intettek búcsút a váratlan vendégek.

****

Fotó: Pintereset / Wishful thinking