Kapuja előtt álldogál Vica. Csak olyan otthonosan öltözve, ahogy elsöpörte a járdát. Kopottas fejkendő, kitaposott cipő, kiült, ócska szoknya, pecsétes kötény. Támaszkodik a söprűre. Ácsorog, nézelődik. Ennyi a szórakozása. Már késő a délután, mindig jár erre valaki, köszönnek, bólintanak: - Na, itt…