Kapuja előtt álldogál Vica. Csak olyan otthonosan öltözve, ahogy elsöpörte a járdát. Kopottas fejkendő, kitaposott cipő, kiült, ócska szoknya, pecsétes kötény. Támaszkodik a söprűre. Ácsorog, nézelődik. Ennyi a szórakozása. Már késő a délután, mindig jár erre valaki, köszönnek, bólintanak: - Na, itt rendes asszony lakik, elsöpri előttünk az utat.  

 -Hagyd el Tera, semmi az nekem, de hát te hova, így estefelé, ilyen takarosan öltözve?

 - Jaj Vicám, csak ide az asszonykörbe, az időmet múlatni egy kicsikét, amilyen hosszúak az őszi esték lámpánál, egymagamba. Oszt jobban tennéd, ha tésis jönnél. Jártál azelőtt. Na, jössz? Megbeszéljük a szüreti vacsorát. Varga Jóskáék adnak egy birkát, abból lesz birkapörkölt. A juhász eltörte egy jerke lábát a múltkor, nem tud lábára állni, azt főzzük meg. Jöhetnél segíteni, te értesz is hozzá.

 - Oda, én, minek mennék, Inkább nézem a tévébe a Jóbarátokat. Versengeni? Ruha, cipő, miegymás. Még felöltözni sincs kedvem. Kik vannak ott mostanában?

 - Hát, csak akik szoktak. A Görbe Juliska, a Púpos Tóthné, Balog Eszti, Kiss Zsuzsánna néném, a Parti Csekéné, meg a fene se tudja felsorolni, mert most kezdünk megint járni, hogy elmúlt a nyári dologidő.

- Na, mindegy, csak azt ne mondtad volna, hogy a Balog Eszti is jár.

–Tán haragba vagytok?

- Megszégyenített, szégyenbe hozott.

- Csak tán nem?

- De bizony, hogy igen!

 - Mikor, mivel?

- Hát még a farsangba. Ott voltál te is, nem?  Na, csak azt ne mond, hogy nem emlékszel. Mikor arról volt szó, hogy süssünk farsangi fánkot. Rám bízták, mert ismernek, tudok főzni, sütni. Én, amilyen hülye vagyok, elvállaltam. Eszti meg egyszerre csak elkezdte. Okoskodott. Hogy mit akarnak énvelem, nehogy már rám bízzák. Még most is ég a képem a szégyentől. Egy ilyen gyüttment beszél, azt se tudjuk, honnan való a csóró. Mert, hogy a fánkot, ő, amikor összeállítja, nem tesz bele tejet, hanem joghurtot. Hogy attól nem olyan zokk a tésztája. Meg hogy attól nem szívja tele magát olajjal. Joghurt! Még mit nem. Kispórolni a belevalót. Meg hogy az a jó baracklekvár hizlal. Hogy helyette, ő csak gyümölcslét adna hozzá.  Még azt mondta nekem - nekem,- aki száznál több lakodalomba főztem a töltött káposztát, hogy az se olyan, amilyennek lenni kéne. Zsíros a szalonnától, amit belefőzök. Meg, hogy ő, nem tesz bele borsot, csak paprikát. Paprikát? Mikor annak bors a lelke, meg a fokhagyma, egy kis csokor ízes csombor. Ő hagymát is reszel bele. Vereshagymát. Hallod? Így elrontani azt a drága jó disznóhúst. Hát csak egye meg, aki rosszul akar lenni. Kinevetett éngem, a festett szájával, hogy nem tudok főzni. Én, oda, azóta nem járok.

- Mit törődsz te Esztivel? Mikor te nagy mérgedben elmentél, mindenki ráripakodott, hogy a divatlapjából vett flancos étellel már csak ne etessen minket, hanem akkor inkább Kissné keresztanyám főzzön nekünk. Arra azt mondta, hogy abból meg ő nem eszik, jobb lenne, ha senki se, mert ő már a reformkonyhát pártolja, meg a kímélő étrendet. A diétát. Hát még mikor elkezdte, hogy azért van errefelé ez a sok szalmahasú mámi, meg a térdét fájdító, túlsúlyos nyanya, na, akkor felzúdultunk ám, hogy ha annyit dolgozott volna életébe, mint mi, az itteniek, másképpen beszélne. Meg aztán - köztünk legyen szólva, - hogy néz ki? Se eleje, se hátulja, mint egy deszka. Nagyra van avval a diétával, de az udvarába se egy hízó, se csirke, se kacsa, még csak egy galambja sincs. Nem is töri magát érte. Nem főz egy jót. Te tudtad azt, hogy hordja azt a sok regényt a könyvtárból.

Te Vica, igaz-e, emlékszel, lánykorunkban, mikor azt írtad az én emlékkönyvembe, hogy: Szitát forgass ne regényt, úgy hódítsd meg a legényt. Nem a regényekhe’ vagyunk mi szokatva. A dologho’. Munka után jöhet az a jó vacsora. Na, csak gyere, tudhatod, hogy te vagy a közénk való. Ja, te Vica, - igaz is, - lehet, hogy Eszti ott se lesz. Özvegyemberrel látták tegnap az állomáson. Sós Ferivel mentek valahová. Avval udvaroltat magának.

  - Udvaroltat? Nem mondod! Nem fér a bőrébe? Hisz amilyen rozoga az a Ferke, a’ mán nem udvarol, csak kertel. Lesz még annak baja, ha vacsorára Esztitől csak egy kis teát kap, zöldsalátával! - Csak legyen is, te, Vica, igaz-e. Hadd koplaljanak. Diéta? Még mit nem. Így jó már nekünk, ahogy megszoktuk. Na, mit szólsz, jössz?

- Hát tudod, te Terka, ha belegondolok… hát ...én, nem is tudom…

- Gyere csak Vicám, gyere azért is! Még ő beszél, egy jött-ment, árosi. Nálad jobban ki tudná, a birkapörköltet, jó csípősen, szaftosan, sok hagymával, igaz-e? Kapjál csak magadra valamit, gyere, megvárlak.

 ***

Fotó: Fortepan / Főfotó