Ahogy a gyermek nő, ,növöget lassanként rájön, hogy önállóan is képes végrehajtani amit meg kell tenni. Büszke lesz és elérkezik az idő, hogy hogy nem akar segítséget kérni. Annál már csak az a jobb, ha segíteni tud.
Már, akiben ott él az irgalom kezdődő humánuma, a szeretet picike szikrája. Például alig látom befűzni a cérnát a tűbe, amikor felugrik Évi, - aki 6 éves, -idefut és azt kérdezi: - Segíthetek? Észrevette, hogy segítségre van szükségem A csodás reakciója könnyeket csal a szemembe. Ó, igen segíthetsz! édes vagy! boldogan fut tovább játszani. Erről beszélek, a spontán, szívből jött szeretetből születő segítésről. Honnan veszi, aki gyakorolja? Lehet, hogy már tapasztalta, milyen érzés. Mintha ajándékot kaptál volna és megköszönöd! Szívből.
Az ilyen élményszívós. Lehet, hogy már a dédmama, vagy ükanya is tette, egész életében. Erről jut eszembe a régen hallott történet. A mamiról, aki egész életében, sőt holta után is segített.
Jutka és jani fiatalok voltak és szerelmesek. De még messze az esküvőtől úgy gondolták, addig nem várhatnak, mikor ők most akarnak boldogok lenni, nem a távoli jövőben. Igen ám, de a szerelemnek gyümölcse jelentkezett. Jutka az anyjának elmondta így az apa is megtudta.
Felködlik az apaiharag szókészlete. Hogy innen menj, amerre látsz, te gyalázatos, te szégyentelen!
Csakhogy a baj nem jár egyedül Azidőben hirtelen, váratlan, - Vagy a családi viták miatti izgalomban, szívéhez kapott és összeesett a nagymamám, az apa édesanyja. Orvost hívtak, de már nem tudott segíteni, a mama elment a minden élők útján - Sirattam gyászoltam, de nekem is volt gondom, tényleg elzavar az apám?
Rólam elfeledkeztek egy időre - a mama minden holmiját összerakták a kis kamrába.
Kabátok, ruhák, és az asztalfiókjából a régi íratok. Telekkönyv, szerződések, anyakönyvi kivonatok…Kíváncsi voltam, találok-e valami érdekes levelet, írásokat, hát beültem a kamarába kutatni. Találtam régi leveleket, lepréselt szétporladó borítékokat, a múlt szomorú üzeneteit.
Szalaggal átkötve anyakönyvi kivonatokat. Ott volt az apa születési kivonata: Dóka István, született 1928. szeptember 20. Alatta egy házassági kivonat, miszerint Dóka István és Kiss Margit házasságot kötött 1928.június 4.Nézegettem a dátumokat. Abban az évben, 1928-ban volt az esküvő és az apám születése. Mikor? Három hónappal az esküvő után! És engem akar az apám elkergetni?
Nem beszéltek erről, soha, vagy csak én nem hallottam. Csöndben őrizgettem a titkot. Amikor pedig összehívta apám a családot, én meghallgattam, hogy kitagad engem minden örökségemből és fel is út, le is út, pakoljak. Anyám, mit tehetett volna. Hullottak a könnyei. Hallgatott a szent erkölcs előtt. Akkor lépett be Jani. Mindenki megdöbbent, hogy mer ez idejönni? Janinál voltak az íratok. Azt szétnyitotta, onnan olvasta: Dóka Istvánnak hívják. Nincs testvére? Nincs. Mikor született? Az esküvő után három hónapra? Látja Dóka Istvánt és Margitot nem bántották a szülei, maga megszülethetett 1928 szeptember 20-án. De ezt nem tudtam, sohase mondták, hogy én előre születtem, így jajgat apám. Nagy segítséget kaptam én akkor a mamától az égből.
Aki segít, szívből teszi, nem jutalomért. Ki segített? A mama, mint éltében most holtában ő adta kezembe segítségül az iratokat. Amivel megmentett. Mivel viszonozzam? Örök hálával, amíg csak élek-aki segít, jót tesz. Akin segít örül. Lehet, hogy hálás is. és ezután ő is segít.
Segíthetek?
****
Fotó: Pinterest / bidista.com
