Hullott  a hó. Szép csöndes, békés karácsonynak ígérkezett. Akkor már egyedül éltem. A férjem meghalt, a fiamék a városban laktak.

-„Nem kisfiam én nem hagyom itt a régi házat, nem tudnék megszokni sehol máshol. Majd jöttök, ha tudtok”.

Hamar sötétedett. Ilyenkor még nem gyújtok lámpát. Ülök egy csöppet a félhomályban, így jó emlékezni a régi ünnepekre. A gyermekkori karácsonyokra, nagyanyám meséire, a gondtalanság boldog idejére. Azon veszem észre, hull a könnyem. Igen, mert kintről harangszó zengi a magányomat társául….

Erőt veszek magamon. Ne üljek itt…. Templomba megyek!  Már öltözőm, téli kabát, csizma. Sokan vagyunk. De itt a pad szélen még épp elférek.

” Kisded Jézus aranyalma, boldogságos szűz az anyja, fogadj minket oltalmadba, vezess bé szent hajlékodba”- zeng az ének, és megnyugvást hoz.

Még a szentképek is mosolyognak. Ha kicsit jobbra nézek, éppen Szent Ritát látom. Igaz nem olyan jó már a szemem, de mintha pont rám nézne! Istenem, Ő a lehetetlen kívánságok teljesítőjének szentje.

Én még sohasem kívántam lehetetlent. Csak olyat, hogy add meg a mindennapi kenyerünket!

Nézem a Rita szelíd szemét, a mosolyát. Jó lenne kívánni valamit, most amikor itt vagyunk, mi ketten.

Rita kiskorától tett csodákat: gyógyított, nehéz sorsúakon segített. Istenem milyen korán férjhez adták. A vőlegény nem volt már fiatal, de gazdag. Híresen dölyfös, kényúr, a vagyonát is balkézről szerezte. Rita hamar gyermeket várt. Ikrei lettek. Két fiú. A férjét a cinkosai, vagy irigyei hamar eltették láb alól. Rita egyedül nevelte fiait. Azok, ahogy nőttek bosszút forraltak apjukért, de Rita nem akarta a bosszúval bűnössé tenni fiait: „Inkább lássalak benneteket halva, mint a bosszútól véres kezűeknek!”. Jóslata bevált. Fiai valami járványban elpusztultak. Így maradt végképp egyedül. Akkor apáca lett. és isteni gondviseléssel segített árvákon, özvegyeken, s azokon, akik hozzá fordultak.

      Kiszálltam a padból és a kőre térdepeltem: „Te szent Rita, Te szegények gyámolítója segíts nekem, hogy szülessen egy unokám!  Már öt éve várják a menyem és a fiam. Nekem, nincs, akinek meséljek, -mint az én mamám, akit úgy szerettem, és aki nekem mesélt. És tanított és sok jóra nevelt. Ó, Szent Rita ez nem olyan lehetetlen, ezt tudod teljesíteni, kérlek! Ámen!”

A fohász után úgy mentem haza, hogy a hitemben biztos voltam. Ez a karácsony megerősített a bizalomban. Már nem sírtam. Vártam a reggelt, a gyerekeket, a boldog karácsonyt.

Akkor éjjel jól aludtam.

Reggel frissen az ablakhoz mentem, besütött a téli verőfény. Az ablakon át a virágokra fénylett oda álltam, néztem. És akkor megláttam! Ott volt a bizonyíték, Szent Rita üzenete: az a kaktusz, akkor, ott a szemem láttára nyitotta ki az első rózsaszínű virágát. Halvány rózsaszínű volt, és a formája, mint a betlehemi csillag, a kis Jézus bölcsője fölött.

 Ez utáni ősszel született meg az én szépséges kisunokám. Úgy hívják Rita.