-Halló, lelkisegély?

-Tessék, te vagy az Irénke?

-Nem, én nem Irénke vagyok, de hallgasson meg, mert már csak a lelkisegélybe van minden reményem.                                                           

-Ne sírjon kedves, csak azt akarom mondani, hogy...

- Ne mondjon semmit, hanem hallgasson meg engem, mert azért jöttem ki ide a fülkébe,mert míg alszik addig el akarom mondani,de, hogyha maga se hallgat meg, akkor már nincs tovább semmi reményem, mert én csak magának merem elmondani a bajomat, mert én nagyon szégyellem hogy így elromlott az életem,és én még az anyámnak se merem elpanaszolni, mert azt mondaná, hogy te választottad, te  nem hallgattál ránk, mert én azt hittem még öt éve, mikor megesküdtünk, hogy én meg tudom csinálni azt, hogy szép és jó életem legyen, mert én csak dolgozom, csak futok, hogy minden jó legyen mert én úgy szeretem az uramat, és nekem hiába mondták, hogy lesz még evvel az emberrel bajod, én nem hittem, mert én olyan nagyon hittem a szeretet erejében, én nem is tudtam addig, hogy az ital nagyobb erő annál, mert elébb is láttam én, hogy mulatós természetű, hogy szereti a társaságot, tudja, még tetszett is nekem, amikor dalolt, amikor úgy csillogott a szeme, de én nem tudtam, hogy akkor már az ital dolgozik benne, de azóta már tudom, ...jaj várjon, dobok be pénzt..

 - Ide figyeljen kedves, ne mondja tovább, mert én csak…

 - De csak hadd mondjam, mert én nem aludtam egész éjjel mert úgy jött haza éjfél felé, hogy nem volt észnél, bambán tántorgott, üveges tekintettel, mint egy elátkozott, és nagyon utáltam az én szép, csinos férjemet, akinek  nem volt meg a táskája, és elveszítette, vagy ellopták a biciklijét, és csupa sár volt a ruhája, és amikor sírva mondtam hogy én megölöm magam, csak röhögött,és azt mondta nehezen forgó nyelvvel, hogy úgyse mered megtenni, csak a szád jár, én elgondoltam, hogy igaza van , hogy is lennék öngyilkos, mikor itt a két gyermek, és hogy bírom ki ha ez így megy tovább, még évekig,  mert ez van minden szombaton, meg vasárnap és én már előre félek a hétvégétől, amikor egy kis jó pihenő lehetne az életünkbe, akkor az én férjem valahol az utcán vagy egy árokban hentereg, és ellopják ami van nála, és én időtlen-időkig itt várom, és keresném, de nem tudom hol, merre keressem,... jaj már megint pénzt kell bedobnom...

- Kedves, álljon meg már, ne mondja tovább, hadd jussak már én is szóhoz! Tudja, hogy még most múlt hét óra? Azt hittem, hogy Irénke hív, a lányom, mert én a lelkisegélybe  vagyok, de én  csak a takarítónő vagyok, és ilyenkor még nincs itt senki, mert még korán van, és ilyenkor itt hív a lányom vidékről, és én azért vettem fel a telefont, azt hittem ő lesz az, de kedves, ne is mondja tovább a baját, mert én is abba  a hajóba úszok mint maga, az én uram is részeges volt, és kedves, azt mondom én magának, én már mindent kipróbáltam, de se szép szó, se szigor nem fogott azon, én már ott is hagytam, de a gyermekek miatt, hogy mégis lenne apjok, -meg hogy mit szólnak a népek,-mégis visszamentem hozzá,de csak tovább ivott, mint a gödény, na meg, sokszor meg is vert, míg egyszer csak meggyulladt benne a pájinka, és belepusztult az ivásba, azóta van egy kis nyugalmam, mert, kedves, az ital a legnagyobb úr, ha arra rákap, mink asszonyok nem tudunk ellene mit tenni, és ne sírjon, ha nem lehet az anyjához hazamenni, akkor se adja magát a búsulásnak, úgyse nem tud mit csinálni,csak még egy darabig húzni maga után, mint a rabok a vaskoloncot, oszt én  csak avval tudom vigasztalni, -és a doktorok se mondanak jobbat magának,- hogy bírja ki a gyermekek miatt, és gondoljon arra, hogy még amennyire magát szomorítja, annál többet árt a részegeskedéssel saját magának az ura, mert  tudja meg, számíthat rá,még időnap előtt viszi őtet sírba az ivás.

 Na, kedves osztán most már menjen haza, azóta várják már a gyermekek, én most leteszem a telefont, mert ha csak beszélek, nem leszek kész soha, a takarítással.

                                                  *******

Foto: Fortepan