Az ifjúság évei talán a legtöbb eseményt megőrző idők. Az iskolás évek, a tanulás, a rácsodálkozás, a megismerés, emlékezetbe vésődő ideje. Ott vagyok az iskolában, a gyakorlóban, ahol most az osztályfőnök. Sass Istvántanár úr tart bemutató tanítást. A másodikosok és mi a tanítóképzős hallgatók várjuk a becsöngetést. Olvasás óra következik. Izgatottan és kíváncsian várjuk őt, akit egymás között Sass Pista bácsinak nevezünk. Ő, aki egy személyben a tanárunk, édesapánk, tanácsadó bátyánk, akit nem lehet, nem szeretni.

A gyermekek is mi is csöndben vagyunk, várunk. A hetes kikukucskál az ajtón, és int amikor jönni látja. Amikor belép, rácsodálkozunk, mit tart a kezében, egy kendővel letakart valamit hoz. Mosolyogva int és amikor elcsöndesedünk megkérdezi, na mit hoztam nektek? Kalitkát kiált fel egy kisfiú. Ez így van, de mi lehet benne? Egy madár! Az bizony, de miféle? Találgatások hangzanak. galamb, veréb, cinke varjú és így tovább. nem, nem, rázza fejét a tanárúr, mert ez, egy…csóka, és lerántja a kendőt a titokról. Mégpedig egy valóságos élő csóka.

Egy vékonyka kislány hang kérdi: -Ez talán a csókai csóka?

Én tudom a verset! Kiált fel egy kisfiú. -Ez aztán az öröm, szól a tanár úr és el is mondanád?

Akkor gyere, mondd is el nekünk. De ne siess, mert a többiek a könyvükben nézik, ne szavalj, inkább mesélve beszéld el, Móra Ferenc meséjét.

Lacika ezzel kilépett a padja mellé, bólintott és elkezdte: - „A csókai csókának, mi jutott eszébe, föl szeretett volna…” végére lett egy kis kuncogás, amikor a róka cseles ötletére uzsonna lett a fekete csókából , nem fehér galamb.

 Látom tetszett a mese nektek, a tanár úr mosolygott. De volna egy kérdésem azokhoz az okos gyerekekhez, akik kitalálják, hogy vajon miről, illetve kiről juthatott eszébe az írónak ez a pórul járt csóka? Néma csend követte a kérdést. A tanár úr megismételte a vers jellemző sorát: fölszeretett volna öltözni. Olvassátok el hangosan ti is, és rájöttök, kik szeretnek mindig öltözni? Erre már többen kiáltottak. -Hát a lányok! Mindig szebb ruhákba. Ez az gyerekek, de nem csak a lányok, a fiúk is sokszor ráunnak valamire, és mondjuk új táskára, új cipőre… vajon miért? Hogy szebbek legyenek, kiáltott egy kislány.

- És a szép holmi szebbé varázsol, vagy pórul is járhat valaki, ha szebbnek akar látszani?

- Mi az gyerekek, ami igazából szebbé, jobbá tesz bennünket?!

 Innen jött az óra legszebb, legértékesebb része. Mert nem a tanár úr, nem Sass Pista bácsi, hanem innen is, onnan is a gyermekek fejezték ki a legértékesebben, hogy a magatartás, a szép illedelmes, értelmes beszéd, a szerénység és a szeretetteljes viselkedés, ami igazán értékes.

– De gyerekek, hát azt senki sem látja, csak a szépruhát, az új cipőt, - ellenkezett a tanár úr.

 Azt felelte erre Enikő a szerény kislány, igen tanár bácsi, de azt el is felejtik, de ha valaki udvarias kedves, szolgálatkész azt senki sem felejti el, és attól lesz igazán széppé.

- Igazad van, ezek a tulajdonságok bennetek vannak mégis      tudják rólatok és ezért szeretnek titeket!

Kifelé menet Marika hangját hallom: - Nekem soha sincs új ruhám, a Juci kinőtt ruháit hordom.

Mit szól erre a szomszédja Pisti? Látod Marika, mégis te vagy a legszebb kislány az osztályban!

„- Az esemény jön és elsuhan, az emléknek száz ideje van.” (Weöres Sándor)

*******************

Fotó: Pinterest