Manni már nem a legkisebb a családban. Eddig őt dédelgették, ettől fogva, mindenki a Micike kisfiát, Bandit kényeztette. Manninak nem engedték, hogy játsszon vele. Amikor Éca is, egy visongó, síró-nevető dundi kis baba is megszületett, akkor addig könyörgött, míg megengedték, hogy őt ringathatja. Az öt éves Manni ettől lett igazán nagylány, akinek első útja legtöbbször már korán reggel a kis Écához vezetett. Itt most megláthatta a gyermeknevelés minden csínja-bínját: pelenkázás, fürdetés, a szoptatás látványa, na meg   a tétova aggódást, hogy ha mindent megtettünk érte, miért sír a baba keservesen, már órák óta.

         Ilyenkor jól jött az ő segítsége, mert a ringatás a Manni dolga volt. Őt nem aggasztotta a baba hangos sírása, addig énekelt neki, míg el nem altatta: - Csíjja, csicsíja babája, ... Bár, hamar ráunt a dajkaságra. Ilyenkor nem lehetett rá számítani, el-elszökött játszani, kiment az udvarra vagy szó nélkül hazament, ha az anyja már itthon volt.

  Reggelenként, a Manni anyja készülődött. Dolgozni járt, ilyenkor Manni hiába szeretett volna véle menni, nem vihette magával, Micikére bízta, aki egész nap otthon volt a kicsikkel.

Micike, -mondta az anyja, - Mannival nem lesz semmi baj, majd jövök úgy négy óra után.

 Micikének nem örült: - Jól van, jöhet, de igazán segíthetne valamit, ne csak örökké a játékon járna az esze, - zsörtölődött, mert a két kicsi gyereke sok dolgot adott.

 Még a Bandi, se volt igazán nagy a két évével, még beszélni se tudott, csak mutogatott, vagy ordibált, ki kellett találni mi kellene neki.

 Na, ugye, most is, a pici kitartóan sír, a kétéves Bandi, anyja szoknyáját rángatva ordítva követelődzik, hogy vegye őt ölbe.

Manni csak nézte őket, magában azt gondolta, hogy de jó lenne, ha Bandi tudna már beszélni, de hiába, mert ez egy butabandi. Egy icipicit ő is szeretett volna még olyan kicsi lenni, mint Bandi, hogy őt is ölbe vegyék.

 De Micike hamarosan letette Bandit, mire az tovább sírt. Na akárhogy bömbölhetett, Micike a két bőgőmasina mellett most nekiállt a reggelit elkészíteni. Addig Manni énekelt nekik, de ettől csak nagyobb lett a hangzavar. Amikor a tejbegríz már langyossá hűlt, azzal töltötte meg Micike a Bandi cumisüvegét és odaadta Manninak

. -Etesd meg Bandit. De figyelj rá, hogy ne játszódjon, egyen rendesen.

 Manni csak nézte a zöld ásványvizes palackot, mert cumisüvegbe még ilyet nem látott. Hát még a nyílása, egész nagyra volt bővítve, és máris kicsorgott rajta a tejbegríz.

- Bandi, ebből az üvegből eszik?

- Na, mit bámulsz, Bandi, mióta látja, hogy a pici cumizik ő is kisbaba akar lenni, eldobja a kanalat. De neki kevés rendes cumisüveg. . Pedig, ha kicsúszik a kezéből, összekeni vele magát. Ezért, te tartsad a szájához, míg eszik. Ügyelj rá, hogy megegye. Legalább van neked is valami hasznod, míg én a kicsit elaltatom.

Az ötéves Manni. akinek az anyja utáni bánatáról ezennel elterelődött a figyelme, érdeklődve készülődött a szokatlan feladatra.

 Micike Bandit egy kicsi székre ültette és odaadta a tejbegrízes üveget Manninak, ő pedig Bandi elé térdelt, hogy megetesse. Micike otthagyta őket, ment, a kisebbel foglalkozni.

Nehéz volt a palackot a Bandi szájához emelni, ügyesen tartani. Bandi nem sietett. Hosszan és nagyon lassan cuppogott az evéssel. A lábával gilingózott, a kezével hadonászott. Manninak elfáradt a karja, unni kezdte a dajkaságot.

         Egyszer csak a Bandi szájából kicsúszott a cumi, akkor egy gyors ötlettel Manni kipróbálta, vajon milyen az íze, és nagyot húzott a Bandi reggelijéből. A cumi bő nyílásán, gazdagon áradt szájába a tejbegríz, és az éhes kis dajka, mennyei gyönyörűséget érzett, az édes finomságtól. Nem gondolkodott, szabad-e vagy sem, csak kortyolt, kortyolt, számolatlanul.

Amikor Bandi észrevette a cselt, visítva tiltakozott, már alig volt az üveg alján. Manni sietve nyomta a Bandi kezébe, aki mohón kapott utána, sőt szorította, rázogatta a szinte már üres cumit, és követelőzve kiáltozott a maga érthetetlen nyelvén, hogy csöppenne belőle bár egy kicsike tejbegríz. Éppen jött is Micike, aki az előbb altatta el a picit, és elégedetten látta, hogy üres a cumisüveg. - nahát Manni. de ügyes dajka vagy Bandi mind megette. Gyere át máskor is segíteni!

- Szíves örömest, jövök én, - felelte vígan Manni, és énekelve futott hazafelé. De csak magában dudorászott, hogy Micike meg ne hallja:

- Nem árult el buta Bandi, …  mert még buta... az a jó… az a jó, … jaj, de buta az a jó… így szökdécselt egész úton, míg hazáig ért.

 Azért ne hidd, hogy olyan buta. Mert amikor pár nap múlva Bandi rájött a Manni csalására, nem adta oda neki a reggelijét.

Micike észrevette ahogy Bandi reggelizik. Megsimogatta Manni haját: - Látom már te vagy az igazán ügyes dajka, hiszen megtanítottad Bandikát reggelizni.

 Manni hallgatott, csak nézte sajnálkozva, és éhesen vágyakozva Bandi jó étvágyát.