- A Márgahegyen lakó tündérek öten voltak. Esmeralda, Izadora, Verbéna, Petúnia és Vanília. Ők voltak, a tündérboszorkány lányai. Az öt lány nem volt egyforma. Akadt közöttük ilyen is, olyan is. Tudod, vannak jó, de gonosz tündérek is. Petúnia és Vanília kedves és szorgalmas volt. Előbb róluk, a többiekről később mesélek.
- Azt ne gondolja senki, hogy ezek a tündérek dologtalanul éltek, és egész nap a tükörben szépítették magukat. Verbéna, meg Petúnia szerettek dolgozni. A munkájuk egyben a kedvenc szórakozásuk is volt, mert ők, álomszép edényeket készítettek. Szeretnéd tudni, hogyan és miből? Hát, annak különös története van.
A ház, ahol Vanília és Petúnia születtek, az erdővel borított Márga-hegyen épült. A két tündérlány szeretett a titokzatos sűrű erdőben bolyongani. Virágot szedtek, etették a madarakat, amelyek szelíden a kezükre szálltak.
- Séta közben egyszerre egy barlanghoz értek, ahol még sohasem jártak. Kíváncsian bemerészkedtek, és mit láttak a sötét barlangban? Föntről, egy kis résen át, a nap fénye, beáradt, és ez az éles fény, elbűvölő, talán millió éves barlangrajzokat világított meg.
- Míg ezekben gyönyörködtek, hallj csodát, szépséges, dallamos turbékolás ütötte meg a fülüket. Óvatos léptekkel továbbmenve azt látták, hogy a hegy alatti barlangban, három tarkatollú madár a hegy oldalában talált, sárgászöldesen csillámló agyagból, korsókat készítenek. De milyen formás kancsókat, korsókat, flaskákat! Nem akármilyeneket. Már munka közben is fel-felvillant varázslatos fényük. Ami igaz, az igaz, ezek a korsók, hasonlítottak a madarakhoz. Begyes, kerek derekuk, hattyúnyakuk, és piros csőrük látványától a lányoknak elállt szeme, szája. A madarak előbb oda se néztek a lányokra, úgy elmélyedtek a munkában, de amikor azok mosolyogva közeledtek hozzájuk, akkor szívesen megtanították őket is, erre a szép és hasznos ősi mesterségre.
- A lányok úgy megszerették ezt a munkát, hogy attól kezdve minden áldott nap mást se tettek, mint leszöktek a barlangba, és egyre-másra korsókat készítettek. Azután még a hegy mélyébe is leereszkedtek, és csodálatos sárga, zöld, vagy fekete márgát hoztak föl, amiből szebbnél szebb edényeket lettek. Híre ment ügyességüknek. Ezekért az edényekért messze földről is eljöttek az emberek, akik szerették értékes dolgokkal körül venni magukat. Hát még, ha tudták volna, mit rejtenek a korsók! Nem is sejtették, mi az a különös varázslat, amitől sokkal boldogabbak lettek. A kecsesen karcsú korsók vagy dundi fazekak, sudár vázák jókedvre derítették azokat, akik csak ránéztek.
- Varázserejű edényeket vittek haza ezek a vásárlók. Vanília és Petúnia ugyanis, míg elkészült egy-egy korsó, aközben telesuttogták az edényt ilyen kincset érő szavakkal: türelem, kedvesség, szelídség, szorgalom, hűség, kitartás, öröm, nyugalom… Ezek a varázsos tulajdonságok nyomban a korsókba költöztek, benne is maradtak, és sohasem fogytak ki azokból. Lelkes korsókká váltak. Amikor abból ittak az emberek, a benne lévő boldogságából annyit kaptak, amennyire éppen szükségük volt.
Azt ne hidd ám, hogy mind az öt lány szorgalmas volt! A többiek, Esmeralda, Izadora, Verbéna, na, azok csak a csinosságukkal törődtek. Nemhogy a munkában remekelni, azok még főzni sem tudtak, ők örökkétig szépségüket ápolták, mutogatták.
- Hiába laktak egy gyönyörű erdő közepén. A három lányt, nem érdekelte a vadon erdő szépsége, nem ott sétálgattak, hanem fejükre illesztették az akkor épp divatos, nagyszélű kalapjukat és azzal usgyé, kiszöktek a városba.
- A város? Hát azt látni kellene, mert az volt a világ legtornyosabb városa. Emelet emelethátán, és fönn a tetőkön tornyok emelkedtek a magasba. Micsoda titokzatos álomváros! A házakat is, mintha csillámló kvarckristályokból alkották volna, változatosnál változatosabb formákban és színekben tündököltek, mintha itt mindig ünnep lenne.
- Az emberek, akik hírét hallották, mind itt akartak élni. Seregestül jöttek, hogy itt lakhassanak, és ahol csak volt a ház tetején egy kicsike hely, máris építettek legalább egy díszes kis toronyszobát. Annak az ablakából naphosszat gyönyörködhettek a házakban, a járókelőkben, és a távoli, dimbes-dombos, hegyes-völgyes kilátásban. Ugye nem csoda, hogy a három lány imádott kószálni a romantikus hangulatú, kanyargós, szűk utcácskákon.
- Egyszer-kétszer az anyjukat is magukkal hívták. De ő, egy idő után megsokallotta a lányok csavargását és megparancsolta, hogy nekik is dolgozniuk kell. A három lány ezen csak nevetett, és az agyagot ímmel-ámmal gyúrták, kerekítették. Úgy tettek, mintha dolgoznának. Sőt, odáig vetemedtek, hogy amikor a korsókba kellett volna súgniuk a varázsigéket, ők bizony épp csak ráfújtak. Nemhogy szép szavakat, nem mondtak ők semmit, inkább kicsúfolták még a saját kedvetlenül készített, hamari alkotásaikat is. Ezek bizony lélek nélkül, üresen búslakodtak, és olyan könnyűek voltak, a szél is feldönthette őket, nem csillogott rajtuk a tarka máz, és a formájuk sem sikerült igazán csinosra. De most figyelj, mert ezek a lelketlen léha korsók, szégyenükben hipp-hopp, egyszer csak elszálltak. Nem csoda, nem volt bennük semmi tartalom. Szálltak, repültek, és hova szálltak, hát pontosan ráültek, az üresfejű lányok feje tetejére.
- Ők előbb tréfára vették, csak amikor hiába húzták, rázták, nem tudták levenni a fejükről, akkor ijedtek meg igazán. Bizony, azóta is így járnak korsóval a fejükön.
De ne sajnáld őket, ezek a lányok nem olyan búsulósak. Tanakodtak és elhatározták, hogy ha már így esett, divatot csinálnak a korsókalapból, és ahogy én némely hiú leányzót ismerek, lehet, hogy divatba is hozzák.
- Bár abban vagyok igazándiból biztos, hogy a vevők mégis inkább a Vanília és a Petúnia szépséges karcsú vázáit és dundi kerek tálait, fazekait keresik, hogy azzal szerezzenek másoknak és maguknak örömet.
Nem is gondoltad ugye, de találkozol te is Petúniával és Vaníliával, a boldogságot osztó tündérekkel, ők örömet, szorgalmat, türelmet szeretetet árasztanak feléd. Álruhás tündérek ők, úgy néznek ki, mint anya, vagy a mama. Régóta ismered őket. Otthon is, sőt az iskolában is, mindennap találkozol velük. Lehet, hogy éppen most meleg sálat kötnek neked, vaníliás madártejet készítenek, vagy kivasalják a ruhádat, de ők tudnak esti mesét is mondani. Ugye ráismertél a tündéreidre? És ha igen, kívánom, hogy tanuld el tőlük a tündérséget. Nem lesz nehéz, mert szereted őket.
--------------
