Most én azon gondolkozok, hogy azt mondta a tanítónéni, hogy írjuk le milyen volt a farsangi mulatság az iskolában. De azt úgy is lehet mondani, hogy farsangi bál, mert van zene, és lehetne táncolni, ha akarnánk. De azért nem akarunk, mert olyan sokan vagyunk a tornatetemben, hogy nem lehet ottan ugrálni egymás lábára, meg azért se nem, mer én nem is tudok táncolni. De ha tudnék is, én nem merném Szilvikét felkérni, mert mondjuk, ha hívnám Szilvikét, és azt mondja, hogy nem akar velem táncolni, hát az olyan égő lenne, hogy meg se próbálom. Mert énvelem nem is táncolna Szilvike, még ha jól tudnék is táncolni, mer ő csak Karesszel van egész délután, és mindig figyeltem, hogy csak azzal sugdolóznak a bordásfal mellett, a kabátok közt.

    Ja, elébb azt kell leírni, mer azt is mondta a tanítónéni, hogy írjuk le, hogy miért van a farsang, mer az nem egy kétnapos ünnep, mint a többi, és ez csak azért van, mert elmúlt a karácsony, meg a szilveszter és olyan marha soká lesz a húsvét, hogy közbe kitalálták a farsangot, mer a tél farka rém hosszú, és hogyha unjuk a fázást, csak a tavaszra gondoljunk, ami majdcsak eljön.

Na és hogy még muris is legyen, hát annak lehet öltözni, aminek akarunk, de leginkább ijesztősnek, hogy a telet elzavarjuk. Nem mintha a tél törődne mivelünk, mert azóta is esik a hó. Ebből látszik, hogy a babonázás az egy ócska szokás, és jobb, ha csak úgy teszünk, mintha elhinnénk.

És álarcot olyan csinálhatunk magunknak, hogy ne lehessen felismerni.

 A lányokat mégis felismertem pedig ők, tündérnek, meg királylánynak öltöztek, mert nekik nem számít az, hogy tél, vagy tavasz, csak ők legyenek a legszebbek, meg nagyoskodtak, hogy még a szájukat is kifestették, és a tanítónéni egy szót se szólt, és megengedte, amin én csodálkoztam is, mert ha én valamit csinálok, még ha farsang van, akkor is beszól nekem. Én ezért az egyért szeretnék lány lenni, hogy mindent szabad legyen.

  Én is akartam öltözni, de nem tudtam mibe, csak a betmen jutott eszembe. De mostanában van megint a tévében az apukám kedvenc kiskori filmje a Zorro, és ő az volt kiskorában, hát legyek az én is, monta az anyukám.

 Mert nem akarta, hogy betmen legyek, mert kitelik tőlem, hogy úgy menőzzek, mintha repdesnék, hogy leessek a bordásfalról, és mert Zorro nem repül, csak lovagol, és a lovat azt úgyse lehet bevinni a tornaterembe, és azt mondta az anyukám, hogy csak egy kard kell neked, meg fekete kalap, és varrok neked egy olyan libegős fekete gallért, és kész a Zorro.

 De nem is kellett varrni, mer a Szilvike anyukájának volt egy régi fekete szoknyája, azt mondták maxi, amire én azt hittem, hogy az valami fiús ruha, hát nem bántam, hogy az legyen földig érő gallér a nyakamba.

  Csak az volt az égő, hogy mikor sorba be kellett mutatkozni, hogy én kinek vagyok öltözve, akkor, a kardom, ami a derekamra volt kötve, úgy beletekergőzött a Szilvike anyukájának abba a ráncos, bő szoknyájába, hogy teljesen elgörbült mire kiráncigáltam. És avval már nem lehetett a Zé betűt suhogtatni, mer lekonyult, mer csak papírból csinálta az anyukám, hogy nehogy valakit lekardozzak, egy igazi karddal.

Na, de az még semmi, hogy a zsűriző tanárok, hogy kiröhögtek, de, hogy a többiek, és sajna Kareszék Szilvikével, hogy kicikiztek, hát, azt nekem kibírni!

De ám, a tanítónénim látta, hogy mindjárt elbőgöm magam, akkor visszahívott, mert kitalált egy újfajta díjat, amit úgy mondtak, hogy paródiadíj, és hogy én a Zorro paródiája vagyok, amit én nem is értettem, de mégis jó volt, mert kaptam egy tábla mogyorós csokit.

      Akartam törni belőle Szilvikének, de azt mondta, hogy a mogyi belemegy a fogába, és nem kért. Akkor már kezdett olvadni a csoki, hát az egészet én ettem meg, és még ittam két nagy pohár kólát, és mikor ittam már akkor rossz volt, mert alig fért a hasamba, és haza kellett jönnöm, és ilyen volt az én farsangi mulatságom.

Kép forrása: Twitter