Most én azon gondolkozok, hogy azt mondta a tanító néni, hogy írjunk fogalmazást arról, hogy a hetesnek mi a dolga. Mert van az osztálynévsor, és abból kinézi a tanító néni, hogy ki következik a jövő héten hetesnek. És mindenkinek kell lenni hetesnek, mert úgy igazság, hogy ne csak azt tudjuk, hogy milyen, ha nekünk parancsolnak, hanem azt is, hogy milyen ha minekünk kell rendet tartani.

Mindig ketten vagyunk hetesek, és az egyik a füzetosztó, meg ilyesmi, a másik meg írja, hogy ki a jó, vagy ki a rossz, míg nincs benn a tanító néni.

De ez ám nem könnyű és van, aki nem is tud rendet tartani. Ám, van mondjuk a Karesz, aki olyan szigorú, hogy szót kell neki fogadni, amikor olvastat bennünket, és mondja, hogy ki következik, egész addig, míg a tanító be nem jön, és megdicséri Kareszt, hogy tudtam hogy terád lehet számítani. És volt már egyszer, hogy a tanító néni be se jött, mert a Karesz úgyis az órán végig, olvastat minket.

És egyszer meg az volt, hogy sietni kellett, mert szünet után még kezet is kellett mosni, hogy a focizós kezünkkel ne kenjük össze az írkát, és olyankor van nagy zaj, meg ugrálás, mert az írás óra rém uncsi, és senkit se érdekel. És pont a Szilvike volt a füzetosztóhetes, és a Szilvike sietett, és nekem nem hozta, csak odadobta a füzetet, aminek leszakadt az eleje. És akkor a Szilvike azt mondta, ne áruljam el, majd ő inkább megragasztja, de nem volt ott a ragasztója, nekem meg sosincs ott, és a tanító néni felmutatta a füzetemet, hogy kié ez a saláta, na kié lenne mint a Robié, és hogy ezt ő előre gondolta, mert ez jellemző Robira.

És akkor én felálltam, hogy mert Szilvike dobta ide az utolsó padba nekem, hogy elszakadjon, hát látom én, hogy Szilvike úgy néz rám, mint a "kisangyal" a karácsonyi szentképen, és még a kezét is összeteszi, és én inkább leültem. Mert én mit árulkodjak, amikor a Szilvike így néz rám.

De van olyan hetes, akinek nem jut eszébe semmi, hogy rendet tartson. Mert a Tibi csak ordibál, hogy csend legyen, mert megmondlak, és ettől egyáltalán nem lesz csend. És a tanító néni bejön és haragos, hogy kérem az ellenőrzőket. És beírja, hogy magatartás fekete pont. És nekem már van ebből egypár, nem is tom', hogy hány, mert a Tibinek mindig először én jutok az eszébe, hogy felírjon rossznak, nemtom' miért.

De ám, az anyum otthon tiszta ideg lett, hogy mi ez a sok fekete a magatartásból. És akkor mondtam, hogy a Tibike volt a hetes, és felírt, hogy én voltam rossz, pedig annyiszor nem is, de tényleg. És én nem szokok bőgni, mert egy fiú ne bőgjön, de amikor az anyum ilyen szomorú, akkor nemtom', miért jön bele a torkomba az a gombóc. És akkor este, sokáig forgolódtam, hogy én milyen rossz gyerek vagyok, és azt gondoltam, hogy a Tibit, még ha egyfelé lakunk is, és együtt jövünk haza is, mégis meg kéne bosszulnom, azértis'. De nagyon nehezen tudtam egy jó bosszút kitalálni, és az anyum mikor látta, hogy nem alszok, azt mondta, hogy majd együtt kitaláljuk, legyek nyugodt.

És egyszer csak én lettem a hetes, és az anyum reggel szólt, hogy aztán most hadd tudja meg, Tibi, hogy milyen júdás volt veled, hadd kapjon csak fekete pontot ő is, meg a Szilvike is, az elszakadt füzetedért.

És akkor én, amikor odaálltam a táblához, hogy felírjam, hogy ki a rossz, én hiába akartam, mégse nem tudtam örülni, hogy na, most lehet bosszút állni Tibikén, mikor én véle szeretek focizni, meg a Szilvike is úgy szok' rám nézni, meg satöbbi.

És akkor azt mondtam a Ricsinek, akivel hetesek voltunk, hogy inkább leszek én a füzetosztó, és te írjad a rosszakat a táblára. És a Ricsi írta a rosszakat, és írta, akit akart, és én kiosztottam a füzeteket, és amikor hazamentem az anyum megkérdezte, hogy na, felírtad Tibit mondtam, hogy nem. Hogy-hogy nem, és én azt mondtam, hogy anyukám, nem tudok én olyan jól haragudni, ahogy szeretnék.

És az anyum azt mondta, hogy sejtette, mert sajnos olyan vagyok, mint ő, és nemtom' hogy az miért sajnos, mikor én pont ilyennek szeretem, hogy nem tart haragot. És, hogy miért adott mégis nekem ölelős puszit, mikor nem is tudtam bosszút állni.Vagy éppen azért?