Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********

Arany Piroska:             Ki a szegény, ki a gazdag?

 

Gazdagnak lenni. Ma erre vágyik mindenki? Ékszerre, házra, bankbetétre. Ez jut eszembe, a buszra várva, miközben csodás autók suhannak előttünk az úttesten. Azokat nézi itt mellettem ez a két tinédzser is. Szerintem ők, nem szegények. Elegáns fekete szerelésben, passzív ellenállással lázadnak a világ ellen. Márkás táskával, divatos napszemüvegben a bevásárolni induló háziasszonyok, munkások között, derűsen várni a buszra?Még mit nem.Unatkozni, elégedetlenkedni, ez ma a trendi. Nem néznek senkire, méla megvetéssel húzódnak félre a többi várakozótól

  .A busz nem jön.Viszont, itt van már a következő várakozó. Most ért ide, egy kiszolgált babakocsival.épp mellettem startol. Más dolgom nincs,csak nézek, bele, a rozoga kocsiba.

A gyermek, mint egy játékbaba,picike, alvó, újszülött.Alig kéthetes lehet.A kelengyéje afféle, valaha jobb napokat látott, kopottas.Láttára megmozdul bennem valami akaratlan szánalom. Ki ez, az ócska kocsijával? Kíváncsi leszek. Óvatosan, nehogy feltűnően bámuljam, fordulok,nézném, ki jött ezzel az  egérkével? 

  Ekkor befut a busz. Előbb szem elől tévesztem, később látom feljutott a busz közepére, az anya is. Az anya? Ez egy anya,?Látok egy mesebeli, - annak a két másiknak válláig sem érő,- gyermekasszonyt.Babaasszony, babagyerekkel.Áll a busz udvarán, figyeli az ő újszülöttjét,a birtokos büszkeségével.Lehajol és anyai jogosságát bizonyítva igazít egyet a gyermek takaróján.Le nem veszi a szemét, a babáról. A gyermek mocorog.Majd,nyivákol, csecsemőhangon oá-oá, sírdogál. A gyermekasszony megélénkül. Körülnéz, mint aki segítségret kér. Mit szeretne? Ülőhely nincs.álló is alig. A baba, vörösre váltan,egyre követelődzik. Akkor ő,  kiveszi a gyermeket, és leül vele,- a földre. A busz földjére.Ruháját maga alá igazítja egyik feltámasztott térdére fekteti a fiacskáját.

  Ringatja? Azt hitted? Ő annál többet tud, Vállára vetett sáljával eltakarja magát, és a kisded arcát,mert ő, itt, a gyermekét, most,megszoptatja. Nézem . Egy elégedett kicsi Madonna, aki lám, megtalálta a megoldást.A töbi utas vagy nem látja, vagy nem akarja látni. Senki nem nézi, senki nem szól.

 

     Csakhogy, elindul, a gazdátlan babakocsi. Mi van, valaki fogja már meg.Na, vajon ki állítja meg, talán a két unott ifjú?Azok, a napszemüvegüktől álcázva, nem látnak semmit,senkit.

Sőt mindenki más is úgy tesz, mintha vak volna, vagy itt se lenne. És én, én miért nem teszek már valamit? A babakocsi ide-oda imbolyog, amikor  a lábammal gyorsan megtámasztom a kerekét. Megállt.

Egy ilyen kis mozdulat, és a kisanya köszönetképpen , rámragyogtatja a mosolyát..

 Mint a szivárvány.

Cinkosan visszaintek, mire újra látom fogai gyöngysorát, amint súgja.- Kisfiú!

Ismerős boldogságra emlékeztet a nevetése.

 

Fogai csillogó gyöngyök, szeméből sugárzó anyai öröme, gyémántként ékesíti.

    -Látjátok, milyen gazdag? Mutatnám, mondanám, a két napszemüvegesnek, de az ő felvevő készülékük ezen a hullámhosszon nem működik..

                                               **********