Ha jó az idő, délutánonként kiülünk Kati nénivel, a ház előtti padra. Kati nénit látnod kellene. Az ilyen mamára nem azt mondják, hogy öreg, hanem azt, hogy vén. Csak a szeme a régi, ragyogó, élénk, érdeklődő. Mosolyog. A hangja reszketős, de mindenre emlékszik, nevekre, helyekre, eseményekre.…

 Akárhogy siethetnek, már úgyis elkéstek. Egy hete kezdődött az iskola. Akkor előbb az anyja nem ért rá, mert éppen a szürettel kellett sietni, aztán a zöldséget hordták be a tanyáról, később meg, amikor vitte volna, ez a Julis, „nemésnemakart” iskolába menni. Elfutott a kukoricásba, hiába…