Vasárnap délután, Katus a kapuban állt, a háza előtt. Megszólított: -De jó, hogy látlak, éppen rád gondoltam. Te megértesz engem, hiszen együtt nőttünk fel, itt, ebben a mi utcánkban. Veled lehet beszélgetni. Van egy kis időd? – Gyere, üljünk le ide a kispadra. El kell mondanom valamit. Láttam ma…